Pici ismertető: A könyv a jövőben játszódik, egy olyan világban, ami valószínűleg átesett már egy nagy energiaforrás háborún (áramot a szegények alig használnak, és ha működő autót lát az ember, az szerencsét jelent) és az USA lezárta határait, és megtalálta a megoldást a túlélésre: kiirtja a szerelmet az emberekből.
Lena 17 éves, és 18 éves korában átesik a kezelésen: többé nem kell félnie a delírium, a szenvedélyes szerelem betegségétől, nem lesz túl izgatott, nem lesz túl heves: nyugodttá és elégedetté válva élheti a kiértékelésekor kapott pontszámával együtt kiosztott életet, kijelölnek neki egy férjet, és hogy hány utódot kell felnevelnie.
Ebben a világban tilos hangosan nevetni, a Rómeó és Júlia egy elrettentő tanmese a szerelemről, a költészet nem létezik, mindenhol szabályok vannak. Lena mégis alig várja a kezelését, hogy utána ne kelljen félnie a szerelemtől, és a családja múltjától: az édesanyján nem hatottak a kezelések és a tengerbe vetette magát. Lena retteg, hogy olyan, mint ő, hajlama van a szerelemre.
Lena az utolsó szabad nyarán találkozik Alex-el, és ahogy ez lenni szokott ilyen találkozások után, minden megváltozik, és Lena végre mer kérdéseket megfogalmazni a rendszerről és a családja titkaira is fényt derít.
Ami a legfontosabb: kibaszottjó volt. De tényleg. Lena szeptember 3-án született, ahogy én is, és az egyik legjobb főhősnő, akit valaha megismertem.
A sztori nem nyálas, nincs nagy szerelmi dilemma, hanem izgalmas és letehetetlen.
Ide a 2. résszel, de nyomban!